A kénsavüzemek olyan vegyipari létesítmények, amelyek elsősorban kén{0}}tartalmú nyersanyagokból vagy kén-dioxid gázból kénsavat állítanak elő; termékeik közé tartozik az ipari tömény kénsav, az akkumulátor--minőségű kénsav és a füstölgő kénsav. Gyártási folyamataikat az erősen korrozív alapanyagok felhasználása és a magas hulladékhő-visszanyerési arány jellemzi. A kénsavipar a vegyipar alapvető ágazata, amelynek legnagyobb fogyasztója a foszfátműtrágya-gyártás. Ezek az üzemek gyakran integrált komplexeket alkotnak foszfátműtrágyákkal vagy kohászati vállalkozásokkal a szállítási kockázatok minimalizálása érdekében, és jellemzően a fogyasztási központok közelében helyezkednek el.
1949-ben Kína kénsavtermelése mindössze 40 000 tonna volt, a legtöbb üzem stagnált. A fellendülés és a terjeszkedés időszakát követően a termelés 1978-ra 6,61 millió tonnára nőtt, így Kína jelentős kénsavhatalommá nőtte ki magát, és csak az Egyesült Államok és a Szovjetunió mögött maradt. 2003-ra a kibocsátás elérte a 33,707 millió tonnát, megelőzve az Egyesült Államokat, és megszerezte a világelsőséget. 2019-ben a nemzeti termelés elérte a 97,363 millió tonnát,{12}}ami a globális össztermelés 37,6%-át teszi ki,-ez pedig szilárdan megőrzi Kína pozícióját a világ vezető gyártójaként. A termelés során a hulladékhő hasznosítására helyezik a hangsúlyt, hatékonyan téve a kénsav üzemek energiatermelő létesítményeit is. Az érintkezési eljárás az a módszer, amelyet túlnyomórészt a kénsavgyárak alkalmaznak világszerte.